A „tűzifás” csalások evolúciója
Közszolgálati hír
Hivatkozás
A csalások egy speciális területét képezik azok, amelyeknek a módszere a házalás.
Ennek során vásárlásra ösztönzik az elkövetők az otthonában tartózkodó sértettet. A bűncselekmény tárgya lehet termék (pl. tűzifa) vagy szolgáltatás (pl. késélezés).
A sértett kora végső soron irreleváns, de a legális kereskedelem kínálatát csak kevéssé ismerő, és gondolkodásában már lelassult idős emberrel szemben hatékonyabb lehet a kiváló kommunikációs képességgel rendelkező elkövető fellépése, ezért az áldozatok elsősorban ebből a korosztályból kerülnek ki.
A termékkel történő házalás esetén a csalás azon a logikán alapszik, hogy a sértett részére megszabott ár és a cserébe neki átadott termék tényleges értéke között akár nagyságrendi különbség is lehet oly módon, hogy az elkövető valótlan tényt állít a termék mennyisége (pl. tűzifa), vagy annak minősége (pl. „gyógyhatású” paplan) tekintetében. Az áldozat ez esetben csak az adásvételt követően – vagy még akkor sem – szembesül azzal, hogy becsapták.
A „tűzifás” csalások kezdetben a házaló hagyományokat követték. A fával megrakodott teherautó járta a falvakat és a csalók vevőket igyekeztek találni az árura, akiket az adás-vétel során megkárosítottak.
A második fázisban a bűnözők a megyei napilapban, helyben megjelenő hirdetési újságokban reklámozták magukat megfelelő áldozatok után kutatva. Ekkor már maguk a sértettek léptek kapcsolatba az elkövetőkkel a hirdetésben megadott mobiltelefonszámon keresztül. A vásárló megállapodott az áru mennyiségében, minőségében, vételárában, valamint a szállítás időpontjában. Ilyen előzmények után került sor a teljesítésre, ami általában munkaidőben történt, így az is előfordulhatott, hogy a megrendelő nem is tartózkodott otthon, hanem csak annak valamelyik családtagja (pl. idős édesanyja). Amennyiben a tűzifát átvevő személy laikus volt, könnyen becsaphatták a fafajta vagy annak térfogata tekintetében. A csalók az előre megbeszélt összeget átvették, miközben annak csak a töredékét érő fát rakodtak le a sértettnél.
Amennyiben a sértett felismerte, hogy becsapták reklamált. Ehhez látszólag pozitívan viszonyultak az elkövetők. Időhúzás céljából kilátásba helyezték a hiányzó mennyiség pótlását, de ez csak ígéret maradt. Végül egy idő után a hirdetésben megadott telefonszám elérhetetlenné vált, azaz a SIM-kártyától megszabadultak. Ezzel lezárult egy ciklus, de egy új SIM-kártyával és újabb hirdetés feladásával bármikor újraindítható volt.
Napjainkban már a harmadik fázis is megjelent, aminek már semmilyen köze nincs a házaláshoz, „egyszerű” internetes csalássá vált. Nincs szükség sem teherautóra sem szállító munkásokra, de még csak tűzifára sem. A kedvezőnek tűnő ajánlat internetes aukciós oldalon, illetőleg a közösségi médiában jelenik meg. A meghirdetett adásvétel lényege, hogy a vásárlónak a teljes vételárat előre kell elutalnia a megadott bankszámla számra. Ezután pedig már semmi sem történik, se szállítás, se pénzvisszafizetés, legfeljebb egy néhány napos hitegetésben reménykedhet a sértett. Más termékek – elsősorban mobiltelefonok – tekintetében már eddig is bejáratott volt a fenti módszer. A szakmai érdekessége az eddig leírtaknak az, hogy miközben a potenciális áldozatok köre nem változott, a csalás módszere annál inkább. Gazdaságilag maximálisan racionalizálttá vált úgy, hogy az a bűnözők részéről már semmilyen anyagi befektetést nem igényel.
A megelőzés lehetőségei:
- - állandó helyről, vagy komoly referenciákkal rendelkező cégtől történő vásárlás
- - telephellyel és vezetékes telefonnal is rendelkező vállalkozások előnyben részesítése
- - a leszállított áru szigorú leellenőrzése, az ehhez szakértelemmel bíró személy helyszínre hívása
- - ragaszkodás szabályszerű számla kiállításához, az azon szereplő adatok kontrollálásához
- - fizetésre csak a fa lerakása után kerüljön sor akkor, amikor a szabályszerű teljesítés már nem hagy maga után kétséget
Forrás: Veszprémi Rendőrkapitányság hírlevele